Segíthetett volna

Felszállt a buszra. Egy nagy szatyor volt nála, teletömve mindenfélével. Kinézte magának a helyet, egy fiatal lánnyal szemben, és leült. Közben hangosan beszélt, majd megszólította a lányt és kérdezősködni kezdett. Mindent, amihez semmi köze sem lett volna. Kényelmetlen, kellemetlen kérdések, válaszra sem várva záporoztak. Csak mondta és mondta. Ahogy beszélt, egyre büdösebb lett. Az egész buszban eláradt a gusztustalan, undorító szag.

A busz zökkent egyet, a szatyor megbillent és majdnem kipottyant belőle egy kicsi, fehér mosogatószivacs. Alig tudott bent maradni a szatyorban.

A forró vakító napsütésben, egyre melegebb és büdösebb lett. Már alig lehetett levegőt venni. A kicsi fehér mosogatószivacs meggondolta magát, és kiemelkedett a szatyorból, fel egészen a férfi feje mellé, azzal egy magasságba. A busz megállt.
A kis fehér szivacs a férfi feje fölé szökkent. Nem ült rá, csak kicsivel felette lebegett. Aztán leszálltak a buszról. A férfi koszos kezével könnyedén lóbálta a nehéz szatyrot. Sietősen ment végig a poros utcán, majd hirtelen megállt egy utcára nyíló ajtónál.
A szivacska, a feje felett lebegett. Bekopogott. Mocskos fülét az ajtóra tapasztva hallgatta a kiszűrődő hangokat, de mivel nem jött ki senki, lenyomta a kilincset és belépett. A szatyrot ledobta a földre. Bement a konyhába, ott leült az asztalhoz és elkezdett enni.

A felesége a mosogatónál állt és beszélt. Csak mondta és mondta. A konyhában is egyre büdösebb lett. A kicsi szivacs rászökkent a nő fejére. Ott összehúzódzkodott, majd csodás, fehér habos víz, szikrázó színes buborékokkal kezdett folyni belőle. Folyt, csak folyt a habos víz, az asszony fejére, le a nyakán, végig a ruháján, le a földre. Még mindig beszélt.

A szivacska átlibbent az asztalhoz, karcsú vízcsíkot hagyva maga után a földön, és a férfi feje felett folytatta a csodás, fehér habos víz eregetését. A víz lefolyt a férfi arcára. Befolyt a szájába is, de nem hagyta abba az evést. Tovább folyt a víz, pici tócsában gyűlt össze az asztalon, majd le a kőre. Közben a férfi evett, a nő beszélt. Nem láttak, és nem is vettek észre semmit.

Az apró fehér kis szivacs, a nyitott ablakhoz libbent. Ott még röppentett egy-két szivárványszínben csillanó buborékot, és kirepült az ablakon. Piciny fehér felhőként egyre feljebb és feljebb szállt. Teljesen olyan volt, mint a többiek. Csodaszép kis fehér felhő, a szikrázó kék égen.

2 thoughts on “Segíthetett volna

    • Köszönöm, az nagyon jó lenne ha osztanád. 🙂 A linkeket bárhol megoszthatod, de a WordPress pluginok szerelését, csak most tanulom. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük