Mint éles-kés óriás giliszta, fújtatva,
csörögve állt be a megállóba,
és ahogy a lábamat a peronra tettem,
éreztem, hogy elnyel.
A tömeg áradattal együtt tűnök el a mélyben,
indulok oda ahonnan jöttem.
Fekete, mély pokol,
vár a szülőföldem.
Honvágyam volt már rég,
kínzott is folyton,
nem jó nekem itt,
rossz a földi pokol.