Már nem vagyok tizenhat éves.
Utálom a forradalmakat.
Már nem akarok forradalmár lenni.
Már nem akarok mást, csak lenni.
Aztán csak szépen, nyugodtan elmenni.
Nem akarok úgy járni, mint az ártatlan brokkoli rózsa,
Ki az álmából ébred fel, darabokra vágva,
Bimbójába halva, a konyhába’.
Miért változik a világ pont most?
Miért nem lehet inkább jobb?
Miért nem lehet nyugodtan élni?
Aztán csak szépen, nyugodtan elmenni.
Már nem vagyok tizenhat éves!
A világ összetört, most ki javítja meg?
Ki tűz virágot fegyvercsőbe?
Ki ültet fát csupasz hegytetőre?
Akarok egy helyet, ahol minden szép,
Nyugodtan elengedhetem gyermekem kezét,
Akarok egy helyet, ahol nem kell félni,
Aztán csak szépen, nyugodtan elmenni.

Ez az írás megjelent a Minerva Capitoliuma magazin 2016 májusi számában.