A férfi lassan kilépett a képből. Egyik lábát, majd a másikat nyújtotta ki belőle. Cipője talpa a padlót érte. Megállt a lábán. Élvezte. Régen érzett már ilyet. Tavaly. A szobában karácsonyi illatok röpködtek. Beleszippantott a levegőbe és elindult. Átvágott az üres szobán, kilépett az üres folyosóra. Már minden ablakban kint voltak a díszek, és világítottak, csillogtak az esti fényben. A lift helyett a lépcsőt választotta. Az is jó volt. Halk léptei visszhangzottak a félhomályban. Az utcán ismerős fények fogadták. Az ég feketén kéklett, csillagok ezrei szórták gyémánt fényüket. Késő volt, de még voltak az utcán. A hó roppanva világította meg az utcát a lába alatt, de lépései mögött nem maradt cipőnyom. A járdán halkan beszélgetett egy pár férfi, feléjük vette az irányt, mintha ismerné őket, mintha barátai lennének, oda tartozna hozzájuk. De csak a látszat kellett, csak az volt fontos. Topogott egy ideig mellettük a havat bámulva, aztán lassan tovább ment.

A hóval borított utca szikrázó ezüstje, a fákon villódzó karácsonyi díszek, egyszerre ontották magukból az otthonosság és a magány karácsonyi fényeit. Az pont a szív körül szokott fájni. De a férfinak nem volt szíve.

Továbbsétált, nézelődött az utcán. Felnézett a házak kockán világító szemeire, belenézett a villanyoszlop ívén világító fény, tompa páraburájába, majd a kereszteződésnél egy kisebb sötétebb utcához ért. Az egyik kapu nyitva volt. Halkan belépett és felsietett az emeletre. Szétnézett a régies körfolyosón. Már volt ahol teljes volt a sötétség, de néhány ablakban álmos, sárga fény várta, hogy alhasson. A kapuban halk zaj csörrent. Valaki még levitte a szemetet. Legyen teljes a rend, mindjárt itt az újév. A férfi észrevette a nyitott lakásajtót, gyorsan belépett és körbe pillantott. A szobában, a karácsonyfával szemben, egy új naptár lógott. Odasietett, gyorsan fellépett a falra, belépett a képbe és leült. Nem mozdult. Csak a szemével nézett az ajtó felé. Halk zörej, az ajtót becsukták. Csörrenés, a kulcs is fordult a zárban.

Az asszony lassan, fáradtan kezet mosott, aztán bement a szobába. Az ágyon ülve, a fenyő színes égőinek a fényénél felpillantott a naptárra. Kicsi furcsa volt, de talán nem nézte meg alaposan, amikor megvette. A sarkában volt egy apró nedves folt is. Nem baj. Holnapra megszárad.