Régi mese

Egyszer régen, nagyon-nagyon régen, mikor még csak a csodás sötét éjszínek izzottak a magasban éjszaka, az emberek ha leszállt a nap, apró kövekkel világították meg az utat maguk előtt. A kezükben hordozták csodaszép köveiket, úgy jöttek, mentek. Intézték dolgaikat.

A köveket egy bányából szerezték, ahova csak jutalomból kerülhettek dolgozni. Ünnep volt ez mindenkinek aki csak oda bejutott. És ünnep volt ez a családjaiknak is.
Történt aztán, hogy született egy irigy, gonosz kapzsi ember, aki már nagyon öreg volt, de még soha nem dolgozhatott a csodabányában.
Nem bányászhatott magának sem, sem senki másnak ragyogó, világító, útmutató köveket. Elhatározta, hogy akkor is szerez magának, ha nem dolgozott meg érte, nem érdemelte meg. Addig sündörgött, leskelődött, amíg kikémlelte a bánya titkait. Mikor őrzik, hogyan őrzik.

Szerencsére olyan ügyetlenül csinálta, hogy észrevette egy pici kisleány, a bányaőrző apó kicsi leánykája. Ez a kicsi lány ott nőtt fel a bánya mellett, és nagyon szeretett a kövekkel játszani. Igazán ismerte és szerette a fénylő, szikrázó, tündöklő kavicsokat. Az apó elmesélte neki, hogy a bánya úgy keletkezik, hogy amikor egy becsületes ember születik, akkor születik egy új kő is.

Mostanában sokkal kisebb a bánya, kevesebben jönnek dolgozni is a kőért. Inkább botorkálnak a sötétben, vagy más fényénél lopva settenkednek az utakon.

Az egyik este aztán, amikor a lány sétált haza, kicsi kövecskéjével a kezében, észrevette, hogy furcsa zsinórok tekeregnek a bánya körül. Hamar rájött, hogy a bánya összes bejáratát berobbantották, kivéve egyet. Ott állt a gonosz ember a bandájával, és egy óriási szekérrel, amire a bánya összes köve fel volt pakolva.
A lány nagy bátran rájuk kiáltott, és a banda vezére, meglepetésében megnyomta az utolsó robbantó szerkezetet is.

Már soha többé nem lehet útmutató, fénylő kövekért megdolgozni. Felrobbant a régi titkos bánya. A kövek felszálltak a magasba. Ott van mind. Ezért nézünk felhőtlen éjszakán annyian az égre. Ezért vágyakozunk és bámuljuk a csillagokat megbűvölten.
És a szerencsések, akiknek a szíve nincs egyedül, ezért választanak maguknak csillagot.

2 thoughts on “Régi mese

Hozzászólás a(z) Kata bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.