Álltál már hegyoldalon ősszel? Amikor a csoda történik?
Amikor mintha minden és mindenki visszatartaná a lélegzetét, pára van és enyhe köd. Meglátni mindent, az összes színt és érzést. Az apró részletek pedig kicsiny festékfoltokba tűnnek.
Mit érez egy levél? Úgy szeretném tudni! Azt, amit én?

Amikor hullottam boldog voltam. Most szerencsém volt, hogy a legmagasabbról jöttem. Pedig régen sokszor szomorkodtam, hogy nem tudok beszélgetni mindenkivel, csak azokkal, akik az én fámon élnek. Nem ér el a hangom odáig. Nem hallatszik susogásom, se süvöltésem. Most boldog voltam. Lassan és hosszan hullottam. És láttam mindent.

Volt, aki bordó volt, csoda bordó lángoló. Volt ki sárga napfényben tündöklő arany. Sokan többszínűek, aprók és hatalmasak. Ezerszínű zöldek, ezerszínű barnák.

És láttam, hogy most lent is mi voltunk. Mi voltunk mindenhol. Fent, az égen, a fákon, és lent a földön is. Mindent mi borítottunk és ezért, minden más lett.

Ma halk puha, holnap száraz és roppanós.
Aki még nem hullott, nem tud semmit.