Már nagyon régóta tervezgettem, álmodoztam róla. Egyedül egy egész hónap. Csak én és fű, fa virág.
Most itt állok a koszos szürke pályaudvaron a hangzavarban. Mindjárt megsüketülök.
Nem hoztam sok cuccot, csak egy apró bőröndöt. Most kezdődik a nyár és különben sem kell semmi szokványos, felesleges.
Elég sokáig tartott az út, nem gyorsvonatra váltottam jegyet.
Jó volt így.
Szeretek utazni. Kinézni a vonat ablakán és arcátlanul megbámulni mindent és mindenkit. Ez a legjobb az utazásban. Meg az, hogy nem kell csinálni semmit.
Amikor megérkeztem, a tulaj nem beszélt túl sokat, elmondta a szükséges dolgokat, megmutatta a házat, átadta a kulcsot és aztán elment.
Este lett. Sokáig aludtam, későn ébredtem fel. Nem szeretek későn kelni, de most már mindegy.
Jó így.
Ittam a reggeli kávémat és elkezdtem a napot. Fürdés, séta, olvasás, kaja, napozás.
Rövid erdei séta után kissé elfáradva terítettem le a puha takarót a fűre. előre örültem a napozásnak. Ruha nélkül napozni, az a legjobb. utálom a fürdőruhát. behunytam a szemem és átadtam magam a meleg sugaraknak. Éreztem ahogy körbeölel, felforrósít.
Az első napozás a tél után mindig a legfinomabb. Olyan, mint az első szeretkezés az új szerelemben. Nem hasonlítható semmihez. A meleg elálmosított.
Furcsa hangra riadtam fel, kábán néztem körül. Azt hittem szarvas vagy vaddisznó. Felültem. Akkor találkozott a szemünk. Csodálatos volt. magas izmos, és ahogy észrevettem ő sem szerette a fürdőruhát. Hát, az egy hónap nem egyedül telt el.
De így volt jó.