A másik bolt

Amikor becsukódott mögötte a bolt ajtaja, már tudta, hogy nem kellene itt lennie. Utálta ezt a kis boltot. A szemben lévő sokkal jobb, de az be volt zárva. Az eladó is olyan gusztustalan, nem szeretett ránézni. Ahogy állt a pult mögött, soha nem lehetett tudni, hogy hova néz. Az arca olyan lehetetlenül volt szőrös, és a szemüvege is bután ült az orra hegyén. A pulton az a sok szemüveg, a fizetős tányér és a pénztárgép mellett meg teljesen értelmetlen. Minek egy embernek ennyi szemüveg? Általában kettő szokott lenni. Egy, hogy nézelődjünk a világban, és egy, hogy olvasni tudjunk vele.

Ahogy egy pár másodpercre összeakadt a pillantásuk, jelezte, hogy még nem fizet, körülnézne egy kicsit. Rengeteg tubus volt a polcon. Majonéz, ketchup, fokhagymakrém, vöröshagymakrém, és egy csomó ízesített változat. Egy másik polcon meg, furcsa feliratú tubusok voltak, valami távoli, ismeretlen ország nyelvén jelezve a tartalmat. Még sosem vásárolt ilyeneket. És az a rend. A tubusok közötti távolság, valószerűtlenül egyforma sötét csíkokat húzott. Hogy lehet ilyen mértani pontossággal felrakodni valamit egy polcra? Miközben felvillant előtte saját konyhájának rendezetlensége, lassan elfordult. Tekintete a másik polcra siklott. Konzervek. Rengeteg konzerv. És ezek is olyan elképesztő rendben. Miért van ilyen rend egy kis boltban? Most már kíváncsi lett. Körbe nézett a kenyeres polcot keresve, és ahogy rátalált, látta, hogy ott is olyan szabályosan sorakozik minden. Még a zsemlék is egyenlő távolságban voltak lerakva, és egymás tetejére halmozva. A formás kis domb látványa rabul ejtette, de megzavarta, hogy valaki bejött a boltba.

Hátra fordult. A boltos felesége nézett rá jelentőségteljesen, aztán megfordította az ajtón lógó táblát. Zárva. Persze ő a nyitva felét látta, és ez lehetett volna vicces is, de már a boltos is figyelmeztetően köhécselt. Mennének már haza és ő még itt bóklászik bambán, miatta nem tudnak elindulni. Összekapta a gondolatait, tett egy kiló kenyeret, meg egy-két ismeretlen konzervet a kosarába. Majd otthon megnézi mik is ezek, hátha jók. Talán valami érdekes új íz, és indult fizetni.

A raktár lengőajtaja előtt vágódott hasra. Valamibe beleakadt a lába. A kínosan lehetetlen helyzet miatt már épp kezdett volna saját magán röhögni, de tápászkodás közben, a keze mellett a földön meglátta a boltos lábát. Mind a négyet. Felnézett. Négy pár szemüvegen villant meg, jeges, sárga fénnyel a közérti neon. A félelem hideg fájdalmával együtt tépte fel a földről a boltos. Négy kezével bilincsként markolva, bevonszolta a raktárba. Rádobta az asztal mellett álló székre. Szájából vastag, fehér, habzó nyál tört elő, és ezzel a vattaszerű erős fonallal körbe tekerte. Másodpercek alatt odaragasztotta a székhez. Aztán a polcról négy konzervdobozt tett az asztalra. Egyforma távolságra. Üresek voltak. Még.

2 thoughts on “A másik bolt

Hozzászólás a(z) Gyarmati Magdolna bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.